Még mielőtt a Ferencváros elleni Magyar Kupa mérkőzésre hangolódnánk, hétvégén még bajnokin szükségeltetett a legjavunkat nyújtanunk — szintén a Fradi, csak most éppen a második csapat ellenében. Lévén az előző fordulóban elszenvedtük idénybeli első vereségünket, ez alkalommal mindenképp szerettük volna kiküszöbölni a csorbát. 

Jól is indult az első játékrész, kezdeményezőbbeknek bizonyultunk ellenfelünknél, és a helyzetek is a mi nevünkhöz íródtak. Gólnak első ízben mégis a vendégek örülhettek, ugyanis a 16. minutumban Fenyvesi Gergely középre tartó lövése gellert kapott egy fűcsomón, megtévesztve ezzel kapusunkat, így a löket vérszegénysége ellenére is utat tudott találni a hálóba. 0:1. 

Szerencsére azonban nem kellett sokáig tenyerünkbe temetni az arcunkat: a 27. percben Leandro kapusokat megszégyenítő kezezése után kecsegtető helyről lőhettünk szabadrúgást, a rögzített labdát pedig Vallejos mértani precizitással, védhetetlenül lőtt a rövid felsőbe. 1:1, ezzel az eredménnyel vonulhattak negyedórányi szünetre a felek.

Később aztán kiderült, a két korai találat egyúttal a végkifejletet is jelentette. Hiába domináltunk, hiába alakítottunk ki helyzeteket, hiányzott a csapatból az a dinamika, az az átütő erő, amely a csapatunkat jellemezte a korábbi fordulókban. A támadó harmadban történő kísérletezéseink vagy pontatlanok voltak, vagy éppen menteni tudott egy fradista láb, no meg a szerencse sem állt a mi oldalunkon, így sajnos be kellett érnünk a hármas sípszót követően az egy ponttal. 

Mind az MTK, mind a mostani mérkőzés a játék képe alapján húzható lett volna, ám a helyzetkihasználás okán, illetve a dinamika híján nem volt több a játékunkban. Bosszantó, de dolgozunk tovább! 

Iváncsa KSE — FTC II. 1:1
Gsz.: Vallejos

Hajrá Iváncsa!