Hétvégén hazai környezetben fogadtuk a Kecskeméti TE II. csapatát. Idén a tartelékegyüttesekkel alaposan meggyűlt a bajunk, mert bár az Újpest és a Paks ellenében sikerült győzedelmeskednünk, az MTK, a Fradi és a Honvéd már tört némi borsot az orrunk alá, így semmiképp sem szabadott félvállról vennünk a mostani ütközetet sem.

Nem szándékozunk folyton ismételni önmagunkat, de ahogyan az eddigi mérkőzéseken, úgy ez alkalommal is a mieink bizonyultak kezdeményezőbbeknek, és már az első perctől a mi akaratunk érvényesült a játéktéren. A nehéz talaj ellenére gördülékenyen folyt a játék, a vendégek csupán kontrák révén tudtak némi zavart okozni a védelmünkben, azonban a szorításból csak elvétve tudtak kijönni. Dominanciánk a huszadik percben gól formájában csúcsosodott ki, ekkor a múltheti majosi főszereplő, Kovács Sándor tudott eredményes lenni. 1:0, és mivel további csatározásaink nem párosultak újabb mattolással, a félidőig az eredmény nem változott.

A második játékrészben sem változott számottevően a játék képe, pedig ekkor már akadtak olyan kontratámadások, ahol járhattunk volna szerencsétlenebbül is. Egy ízben egy nagy ziccer után a kapufát is eltalálták a lila-fehérek, ám ahelyett, hogy izgalmassá vált volna az ütközet, mi szereztük az újabb találatokat. Ezúttal Vallejos szállította a beszédtémát: előbb egy kisszöglet utáni mértani tekeréssel, majd pedig egy tűpontos szabadrúgással vétette észre magát, élményszámba menő mozdulatai révén pedig 1:0-ról 3:0-ra módosult az eredményjelző.

Azonban hogy maradjon még némi izgalom a hajrára, egy védelmi megingás következtében Major Szabolcs vette be a kapunkat a 85. minutumban. A gól viszont mindössze kozmetikázásra volt elég, így végül 3:1 arányban sikerült lelépnünk aktuális ellenfelünket.

Néhány apróbb kilengést leszámítva elégedettek lehettünk a látottakkal, abszolút megérdemelt győzelmet arattunk. Egy lépéssel közelebb kerültünk céljaink eléréséhez!

Iváncsa KSE — Kecskeméti TE 3:1
Gsz.: Kovács, Vallejos (2)

Hajrá Iváncsa!