Nem a legjobb előjelekkel készültünk a tavaszi rajtra, hiszen közvetlenül a meccs előtt kiderült, hogy sajnos csapatkapitányunk, Aradi Csaba nem tudta vállalni a játékot.
Az új igazolásaink közül Fehér Imre a védelem közepén, a visszatérő Madarász Bence a hátsó sor jobb oldalán rögtön a kezdőcsapatban kapott helyett; míg Miskovicz Roger csereként lépett pályára.

Nehezen jöttünk bele a mérkőzésbe, és mintha belelovalltuk volna magunkat abba a játékstílusba, amit a hazaiak képviseltek. Az ESMTK jórészt felívelt labdákra, fizikális játékra, légi-párbajokra, a második labdák felvételére rendezkedett be, amit ha nem is látványosan, de hatékonyan végeztek, ugyanis többször is el tudtak jutni a kapunk előterébe. Sok komoly lehetőség egyik oldalon sem akadt, így gólnélküli döntetlennel zárult az első játékrész

A második negyvenöt percben szintén egymást gyűrték a felek, nem éppen a leglátványosabb mérkőzést játszva.
Helyzetekben ekkor sem bővelkedett a találkozó, amelynek 48. percében mégis sikerült betalálnunk: egy baloldali beadást követően Balogh László bólintott a hálóba.

Ezután magasabb fokozatra kapcsoltak a hazaiak, nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért - Ahogy közeledett a hajrá, úgy kezdtek fölénk nőni: a párharcaikat is rendre megnyerték, agresszívabbaknak bizonyultak. Ezeknek a tényezőknek nagyban köszönhetően több helyzetet is sikerült kidolgozniuk. Miután a lehetőségeiket rendre elhárította védelmünk, különösen fájó lehet, hogy egy, nem csak szerintünk véleményes büntetőből sikerült az ESMTK-nak végül megszereznie az egyenlítő találatot.

Az iksz tulajdonképpen reálisnak mondható!
Csapatunkból (most még) hiányzott az átütő erő, és az a rövidpasszos játék, ami idáig jellemezte a játékunkat. Ahogyan mondani szokás: Most ennyi volt benne!

Folytatás vasárnap (14:00), hazai pályán a Gerjeni SK elleni találkozóval! 

HAJRÁ IVÁNCSA!!!