A szerdai hétközi, Ferencváros elleni örömmámort követően ünnepelni lehetett ugyan, de már az új feladatra kellett koncentrálni, ugyanis szombaton egy igazi rangadónak néztünk elébe régi nagy riválisunk, az NB1-es múlttal rendelkező labdarúgókkal is teletűzdelt Dunaújváros ellenében. Még mindig a kupameccs hatása alatt vagyunk, azonban játékosaink amilyen profi szellemiséggel álltak hozzá a hétközi meccshez, úgy a mezőföldi derbire is megfelelő habitusban érkeztek a mieink.

Az első félidő nem hozott nagy iramot, jobbára tapogatózó futballt láthattunk a küzdőtéren. A hazaiak némileg óvatoskodóan, megfontoltan vezették támadásaikat, mi pedig nem tudtuk letagadni a 120 percnyi terhelés utófáradalmait. Egy-egy kósza helyzetet leszámítva nemigen forogtak veszélyben a kapuk — egészen a 38. minutumig: ekkor egy Horváth Bence általi pazar indítást követően Kovács Sándor tört be a tizenhatoson belülre, ahonnan egy csel után Vallejoshoz továbbítódott a labda, ő pedig precízen helyezte el a játékszert Hegedűs Lajos mellett a hálóba. 0:1.

Már amikor a szurkolók is elkönyvelték volna az egygólos fórt a félidő előtt, lélektanilag remek pillanatban sikerült meglőnünk a másodikat is. Varga Ádám előreívelt labdáját szerette volna hazacsúsztatni egy dunaújvárosi hátvéd, a stukkolásra viszont lecsapott Kercsó Bence, aki végül mindenkit megelőzve szemfüles mozdulattal a kapuba gurított. 0:2, ezzel az állással következhetett a szünet.

A második játékrészben nekünk rohantak a hazaiak, bízva abban, hogy egy gyors szépítés átírhatja a meccs addigi forgatókönyvét. Ám a nagyfokú előretörés a védekezésük rovására ment, és mihelyst igazán izgulni kezdtünk volna, Cseszneki Richárd nyugtatta le a kedélyeket az 53. játékpercben. Egy szöglet utáni kontratámadás végén Vallejos-Cseszneki összjáték után utóbbi kísérletezett a tizenhatoson kívülről, a tekerés pedig tűpontosnak bizonyult. 0:3, idő előtt eldőlni látszott a rangadó.

De persze maradt még jelenet a hátralévő percekben is, két további gólt és megannyi iváncsai helyzetet láthattak a kilátogató szurkolóknak. Az egyre jobban szétesni látszó dunaújvárosi védelem nemigen tudta tartani a csatározásokat, további egy ízben kapitulálni is kényszerültek: a hajrában csereként beállt Maka Alex tuszkolta be közvetlen közelről a kapus lábában elakadt labdát a ketrecbe.

Csak hogy ne legyen tökéletes a sorminta, egy szépítésre még futotta erejéből az újvárosiaknak, ugyanis a 88. minutumban Csiki Norbert Gábor maradt egy szöglet után őrző nélkül és fejelt védhetetlenül a hálóba. 1:4, beállítva ezzel a végeredményt.

Egy ilyen megterhelő hétközi mérkőzés után nem feltétlenül volt reális elvárás csapatunktól a győzelem, mégis remek ütemben szerzett gólokkal, kombinatív játékkal és az erővel okosan sáfárkodva végül habkönnyed sikert arattak a mieink a forduló rangadóján. Nem győzünk gratulálni a srácoknak, így tovább!

Dunaújváros FC — Iváncsa KSE 1:4

Gsz.: Vallejos, Kercsó, Cseszneki, Maka

Hajrá Iváncsa!