Szombaton a MOL Magyar Kupában volt érdekelt csapatunk, ahol a Balatonlelle SE ellenében kellett dönteni a továbbjutás sorsáról. Ellenfelünk korábban nagy riválisunknak számított, lévén 2017-es feljutásunkkor éppen ellenük vívtunk osztályozót. A keret azóta mindkét oldalon jelentősen kicserélődött ugyan, de részben ennek apropóján is különös presztízzsel bírt a mostani ütközet.

Az első félidőben abszolút dominanciát sikerült kialakítani, sokkalta kezdeményezőbbek voltunk vendéglátóinknál, és a látottak alapján eleinte úgy gondolhattuk, idő kérdése, mikor tudjuk a lelleiek védelmét kapitulálásra késztetni. A hazaiak a saját térfélen való defenzívát preferálták, és a szűk védekezés ellenére sikerült is gyakran eljutnunk  támadó harmadig, a végjátéknál rendre menteni tudott egy balatonlellei láb, vagy éppenséggel mi voltunk pontatlanok a tizenhatos előterében. Nem is született gól az első felvonásban, így patthelyzettel vonulhattak pihenőre a felek.

A fordulást követően mintha kicsit bentragadtak volna a mieink az öltözőben. Megnyomta a kezdést a Lelle, kísérletezéseik közül egy esetben még a kapufát is eltalálták. Az első 15 perc bőven tele volt kellemetlenséggel, azt követően pedig bár normalizálódott a játék képe, az idő előrehaladtával egyre görcsösebben próbáltunk előre törni. Ha nehezen is, de egy ízben végre sikerült feltörni a reteszt: a 61. minutumban Juhász Áron tizenhatoson belüli lövése ért célba. 0:1.

A gól hathatott volna egyfajta megnyugvásképpen a játékosainkra, azonban az egygólos előny továbbra sem volt “életbiztosításnak” mondható, mi pedig nem akartunk a támadójátékból alábbhagyni. Jöttek is ugyanúgy a helyzetek, mint az első játékrészben, sőt mi több, nagyobbnál nagyobb lehetőségek, azonban 1az1-es szituációban sem tudtuk végül a labdát újból a hálóba gyötörni. Szerencsére a túloldalt sem jártak több sikerrel a hazaiak — illetve a védelem is a labda elleni részét megoldotta a játéknak —, így végül ha nehezen is, de 1:0-s arányban mi jutottunk tovább a következő körbe.

Helyzetek tekintetében nem volt hiány, mezőnyfölényünk is kétségtelen volt, azonban a kapu előterében nagyon döcögött a gépezet, illetve a sorozatosan kihagyott lehetőségek okán és a rohamosan fogyó idő végett csak kapkodóbbakká váltunk. A lényeg, hogy a továbbjutás megvan, így sikerült “hozni a kötelezőt!”

Balatonlelle SE — Iváncsa KSE 0:1

Gsz.: Juhász

Hajrá Iváncsa!