A nyár utolsó napjára is akadt egy hétközi forduló, jelen esetben Balassagyarmatra látogattunk, hogy megvívjuk soron következő csatánkat. Igazi rangadóra lehetett számítani, erőviszonyok tekintetében két közel azonos gárda vívott farkasszemet, és célok szempontjából is nagyjából megegyezőek az elképzelések. Legutóbb tavasszal csaptak össze a felek, csakúgy ‘Gyarmaton, akkor a jelenleg sérüléséből lábadozó Kovács Sándor találatával 1:0 arányban győzedelmeskedtek a mieink.

Igazán kiélezett küzdelmet láthattak a kilátogató vendégek, felnőtt az előzetes várakozásokhoz a találkozó. Sikerült uralnunk játékot, mi bizonyultunk kezdeményezőbbeknek, és több kidolgozott helyzetet jegyezhettünk fel — igaz, a helyzetek nem miden esetben zárultak lövéssel. Kapura tartó kísérletezésekből már talán megegyező volt a mérleg: előbb fejjel veszélyeztettek a hazaiak, majd mi szabadrúgásból, azt követően egy szöglet után megintcsak a vendéglátók tüzeltek, később pedig Vallejos tekerése tévesztett célt. Mattolás azonban egyik oldalon sem adódott, így patthelyzetet hozott 45 percnyi futball.

A második félidőben az elsőhöz hasonlóan kézben tartottuk a meccset, legközelebb pedig Maka került a gólszerzéshez, ám erős löketét bravúrral védte a hazai cerberus. Joggal lehetett azt érezni, hogy idő kérdése a gól megszerzése, azonban a 69. minutumban gyorsan átíródott a meccs addigi forgatókönyve: egy ‘gyarmati kontratámadásnál igyekezett becsúszva labdát szerezni Salacz Máté, negyed taktnyi késlekedése viszont lapot ért, ami már a második volt, így megfogyatkozni kényszerültünk a  hátralévő percekre. Hozzá kell tenni, az első sárga erősen véleményes körülmények között született, míg a túloldalon vehemensebb megmozdulások is figyelmeztetés nélkül maradtak…

Nem volt már választásunk, mint stabil védekezésre helyezni a hangsúlyt, ámde így sem adtuk fel a győzelembe vetett hitünket. Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk továbbra is támadni, az emberfór viszont nem tette lehetővé, hogy a kiállítás előtti dominanciánkat reprodukálni tudjuk. Szerencsére védekezésünk betonbiztosnak bizonyult, a túloldalon pedig majdnem mi szolgáltattuk a slusszpoént: egy utolsó utáni pillanatokban történt felívelést követően Nyul bólintott kapura, ám Ivancsics ismételten óriási pózt bemutatva tornászta fölé a játékszert. Hiába a küzdés mindkét oldalon, ezúttal gól nélküli döntetlennel kellett beérniük a csapatoknak.

A kiállítás sorsdöntőnek bizonyult a játék képét tekintve, viszont az iksz ellenére is jár a gratuláció a srácoknak, ugyanis mindenki megalkuvást nem tűrően tette a dolgát a 90 perc során.

Balassagyarmati VSE — Iváncsa KSE 0:0
Gsz.: -

Hajrá Iváncsa!