Hétvégén, kivételesen szombati kezdéssel rangadó várt ránk, ugyanis az első a másodikkal csapott össze az NB3 közép csoportjának 18. játéknapján. A találkozót a csapatok részéről alapos felkészülés, a nézők szempontjából pedig nagyfokú várakozás előzte meg, a szurkolók szép számban képviseltették magukat a ‘vásárhelyi katlanban.

Az első félidő relatíve tapogatózó játékkal kezdődött, a játékrész egészét tekintve kevés igazán nagy helyzetet dotálhattunk, amikor viszont mégis feljehezhettünk, akkor általában gólnak örvendhettünk vagy éppen szomorkodhattunk ízlés szerint. Az alaphangot mi adtuk meg: a 10. minutumban Vallejos Dominique pazar egyéni megmozdulása révén szereztük meg a vezetést, a fórunk azonban csak a 38. percig tartott ki. Ekkor egy elkerülhető sarokrúgást követően Hunya maradt őrző nélkül, a beívelt labdát pedig közvetlen közelről, pontosan stukkolta a hálónkba. 1:1, patthelyzettel vonulhattak pihenőre a felek.

A fordulás után játékban jobbaknak bizonyultunk ellenfelünknél — érzésünk szerint ez első félidőben is így volt —, azonban a támadóharmadhoz érve rendre elfogyott a tudomány. Vagy beadással poróbáltunk operálni — kevesebb, mintsem több sikerrel —, vagy lövésünk elakadt a ‘vásárhelyi reteszben, vagy éppen az utolsó passzok hiányoztak, míg a hazaiak jobbára kontrák révén, illetve pontrúgások által tudtak veszélyeztetni. Utóbbiban aznap kiemelkedően jóknak bizonyultak. Talán összesen két szögletük volt a mérkőzésen, mindkétszer eredményesek tudtak belőle lenni: egy óra játék után egy sarokrúgás Szabó Péter fejét találta meg, akinek csúsztatása védhetetlennek bizonyult. 2:1, fordult a kocka.

Szinte azonnal tudtunk volna válaszolni a bekapott találatra, ám a kapu torkából se tudtuk belőni a játékszert — a kapu előtti kikopott területen gellert kapott a labda, így a szerencse sem a mi pártunkat fogta. Persze a kísérletezésekből nem hagytunk alább, és bő fél óránk volt arra, hogy legalább háromesélyessé menthessük a találkozót, ám mint utólag kiderült, mindhiába. A végére hiányzott némi nemű dinamika a játékunkból, és agresszivitásban sem tudtunk ellenfelünk fölé kerekedni. Noha az ellenfél néha túlzott vehemenciáról is tanúbizonyságot tett: az utolsó percekhez érve egy hazai játékos valósággal letaglózta Horváth Bencét, mely következtében tömegjelenet alakult ki a játéktéren. Immáron harmadik olyan találkozón vagyunk túl, ahol a mi játékosaink szenvednek sérülést, mégis elmaradnak ezen események érdemben történő szankcionálása a játékvezetők részéről.

Sajnos azonban a hajrában történtek mit sem változtattak a végkifejleten, így a forduló rangadóján 2:1 arányban a vásárhelyiek kaparintották meg a három pontot.

Ezúttal a racionálisabb futball győzött, de nem szabad csüggedni, ugyanis az eredmény ellenére is, még mindig lőtávolságon belül van számunkra a pole pozíció. Jövő héten hazai pályán a Dabas együttese ellen mutatkozik lehetőség a javításra.

Hódmezővásárhelyi FC — Iváncsa KSE 2:1
Gsz.: Vallejos

Hajrá Iváncsa!