Már múlt héten, Kecskeméten ünnepelhettünk volna, a négypontnyi pontlevonás következtében azonban bajnoki döntÅ‘höz érkeztünk, ahol az elsÅ‘ a második helyezettel csapott össze, nevezetesen a mieink a HódmezÅ‘vásárhely ellen, hazai környezetben. A matek egyszerű: ha legalább ikszelünk idei legfÅ‘bb vetélytársunkkal szemben, abban az esetben behozhatatlan elÅ‘nyre tehetünk szert, és még az utolsó forduló elÅ‘tt bajnokoknak mondhatjuk magunkat, míg esetleges vereség esetén gyÅ‘ztesen szükségeltetik elhagynunk a játékteret jövÅ‘ hétvégén Dabason az elsÅ‘ség megkaparintása jegyében. Berendezkedhettünk volna a döntetlenre is, azonban az odavágón elszenvedett peches fiaskót követÅ‘en bÅ‘ven akadt törlesztenivalónk jelenlegi ellenfelünkkel szemben, no meg persze milyen szép is lenne iváncsai publikum elÅ‘tt ünnepelni a bajnoki címet… és így is lett!

Szakadó esÅ‘ben, nehéz pályán kellett helytállniuk a feleknek, ahol a mieink megmutatták: nem véletlenül jutottunk el idáig. A zord idÅ‘járás dacára domináns futball és kombinatív játék jellemezte a mieinket, a szemrevaló futball pedig helyzetekkel is párosult. A 32. minutumig kellett várni az elsÅ‘ találatra, ekkor egy baloldali lapos beadás végén Vallejohoz került labda, aki némi lövÅ‘csel és igazítás után pazarul lÅ‘tt a hosszúba. 1:0.

Noha a HódmezÅ‘vásárhelynek is akadtak helyzetei, ezek jóformán apróbb megingások révén jöttek össze — illetve amikor a játékvezetÅ‘ könnyű sípja tudott befolyásoló tényezÅ‘ként hatni. Egy ilyen ítéletnek köszönhetÅ‘en egalizálni is tudtak a vendégek, amikor a 41. percben egy oldalszabadrúgást Vladul Stefan váltott fejjel gólra. 1:1, ezzel az állással következhetett a szünet.

A második félidÅ‘re kiérvén élesen kezdtünk, sÅ‘t, mi több, bÅ‘ öt perccel az újrakezdés után ismételten betaláltunk. Megintcsak Vallejos volt a fÅ‘szereplÅ‘, aki 35 méterrÅ‘l bÅ‘dületes, szitálós/csapódós gólt vert Deczki Máté hálójába. 2:1!

InnentÅ‘l pedig már nem volt megállás! Sínen érezhettük magunkat, védekezésünk stabilnak bizonyult, támadójátékunk olajozottan működött, és végül a 80. és a 85. percben belsÅ‘ védÅ‘ink által be is biztosítottuk a gyÅ‘zelmet. ElÅ‘bb Nyul vette be közvetlen közelrÅ‘l a ketrecet, majd pedig szögletbÅ‘l, Kovács Sándor elegáns sarkazására érkezett Aradi Csaba, aki fejjel késztette kapitulálásra a teljes ‘vásárhelyi védelmet. 4:1, ezzel pedig el is dÅ‘lt a párharc.

Egy kiváló, kiegyensúlyozott szezon tökéletes zárása volt a vasárnapi derbi, ahol a szurkolók hazai és vendégoldalon is szép számban képviseltették magukat és lehettek szemtanúi az iváncsai csodának! Óriási gratuláció a játékosoknak, a szakmai stábnak és minden olyan személynek, aki valamilyen módon hozzátett a csapat sikerességéhez! A munka azonban nem áll meg, ugyanis még van egy tét nélkülinek látszó utolsó forduló, amely cseppet sem mondható tét nélkülinek, hiszen a hétvégi, Dabas elleni csata amolyan fÅ‘próbaként is hathat a feljutásért megvívandó osztályozó mérkÅ‘zésekig.

Iváncsa KSE — HódmezÅ‘vásárhelyi FC 4:1

Gsz.: Vallejos (2), Nyul, Aradi

Hajrá Iváncsa!