Idei utolsó bajnoki fordulónkhoz érkeztünk, ahol egy tavaszról elÅ‘rehozott mérkÅ‘zést játszottunk le, nevezetesen az elsÅ‘ fordulóbeli ellenfelünkkel, a Szekszárddal szemben. Aktuális vendégeink évek óta masszív együttes benyomását keltik a csoportban, ráadásul ezévben a “kellemetlen stíluson” túl játékban is sokat fejlÅ‘dtek, így kifejezetten nehéz ütközet várt ránk a cudar hidegben. No meg persze ne menjünk el amellett sem, hogy szeptember 28 óta mindösszesen egy ízben, az ESMTK ellenében szenvedtek vereséget.

Mindezen fentebb említettek ellenére az elsÅ‘ félidÅ‘t remek tempóban kezdtük, már-már szokványos forgatókönyv szerint íródott a meccs képe, ugyanis ez alkalommal is nagyfokú hazai dominanciával indult a találkozó, a mezÅ‘nyfölényünk pedig a teljes elsÅ‘ etapban érzékelhetÅ‘ volt. Megannyi helyzetet dolgoztunk ki hol beadásból, hol átlövésbÅ‘l, hol pedig a védelmi vonal megbontásából, azonban a szekszárdi retesz sokáig megbonthatatlannak tűnt, mivel nem sikerült mattolásra késztetnünk Å‘ket 45 perc alatt. A túloldalon inkább kontratámadások után emelkedhetett a pulzusunk, ám érdemi veszély nem fenyegette a kapunkat.

A második játékrészt ott folytattuk, ahol abbahagytuk, továbbra is nagy erÅ‘ket mozgósítottunk a vezetÅ‘ találat megszerzése érdekében — és mielÅ‘tt az igyekezet kapkodásba fordult volna, a lehetÅ‘ legjobb ütemben sikerült eredményeseknek lennünk. Egy tizenhatoson belüli kavarodást követÅ‘en egy szekszárdi hátvéd tisztázni szeretett volna, az általa elfejelni kívánt labda azonban saját csapattársának a kezét találta telibe, így a játékvezetÅ‘ tüstént a mészfoltra mutatott. A tizenegyest Kercsó Bence váltotta gólra a 61. percben. 1:0.

Az örömünk viszont nem tarthatott sokáig, lévén gólt gól követett, a vendégek hamar válaszolni tudtak. Egy kapura tekert oldalszabadrúgásba tisztázás helyett csak belecsúsztatni tudtunk a játékszerbe, a gellert kapó labda azonban így a saját hálónkban kötött ki. 1:1.

Szerencsére az egalizálás nem rezzentette meg a mieinket, az addig jellemzÅ‘ vállalkozó kedvvel tették a dolgukat a srácok a pályán, ami nyomban, újfent kifizetÅ‘dött. A 70. minutumban Suszter László tört lendületbÅ‘l a tizenhatoson belülre, aki némi állítgatás után nem teketóriázott sokat, és erÅ‘bÅ‘l a ketrecbe trafált. 2:1.

A hátralévÅ‘ idÅ‘ tartogatott izgalmakat, ám helyzeteken túl más nem tarkította a hajrát. Mi a vezetés tudatában az eredmény megtartására törekedtünk, míg a sárgamezesek mindent egy lapra feltéve rohamoztak. Jól védekeztünk, vagy a szekszárdiak voltak statikusak, ízlés kérdése eldönteni, ellenben újabb gól már nem született, 2:1 arányban mi örülhettünk a lefújás után.

SÅ‘t, mi több, még jobban örülhettünk, mint bármikor, ugyanis az addig listavezetÅ‘ HódmezÅ‘vásárhely erejébÅ‘l csak remire futotta Újpesten, így a tabellán helyet cserélve, két pont elÅ‘nnyel, éllovasként vonulhatunk téli szünetre. Nagy gratuláció a srácoknak mind a mérkÅ‘zésért, mind pedig az Å‘szi szezonért, alaposan kitettek magukért! Folytatás január 4-étÅ‘l!
 

Iváncsa KSE — Szekszárdi UFC 2:1
Gsz.: Kercsó, Suszter

Hajrá Iváncsa!