A nyár utolsó napjára is akadt egy hétközi forduló, jelen esetben Balassagyarmatra látogattunk, hogy megvívjuk soron következÅ‘ csatánkat. Igazi rangadóra lehetett számítani, erÅ‘viszonyok tekintetében két közel azonos gárda vívott farkasszemet, és célok szempontjából is nagyjából megegyezÅ‘ek az elképzelések. Legutóbb tavasszal csaptak össze a felek, csakúgy ‘Gyarmaton, akkor a jelenleg sérülésébÅ‘l lábadozó Kovács Sándor találatával 1:0 arányban gyÅ‘zedelmeskedtek a mieink.

Igazán kiélezett küzdelmet láthattak a kilátogató vendégek, felnÅ‘tt az elÅ‘zetes várakozásokhoz a találkozó. Sikerült uralnunk játékot, mi bizonyultunk kezdeményezÅ‘bbeknek, és több kidolgozott helyzetet jegyezhettünk fel — igaz, a helyzetek nem miden esetben zárultak lövéssel. Kapura tartó kísérletezésekbÅ‘l már talán megegyezÅ‘ volt a mérleg: elÅ‘bb fejjel veszélyeztettek a hazaiak, majd mi szabadrúgásból, azt követÅ‘en egy szöglet után megintcsak a vendéglátók tüzeltek, késÅ‘bb pedig Vallejos tekerése tévesztett célt. Mattolás azonban egyik oldalon sem adódott, így patthelyzetet hozott 45 percnyi futball.

A második félidÅ‘ben az elsÅ‘höz hasonlóan kézben tartottuk a meccset, legközelebb pedig Maka került a gólszerzéshez, ám erÅ‘s löketét bravúrral védte a hazai cerberus. Joggal lehetett azt érezni, hogy idÅ‘ kérdése a gól megszerzése, azonban a 69. minutumban gyorsan átíródott a meccs addigi forgatókönyve: egy ‘gyarmati kontratámadásnál igyekezett becsúszva labdát szerezni Salacz Máté, negyed taktnyi késlekedése viszont lapot ért, ami már a második volt, így megfogyatkozni kényszerültünk a  hátralévÅ‘ percekre. Hozzá kell tenni, az elsÅ‘ sárga erÅ‘sen véleményes körülmények között született, míg a túloldalon vehemensebb megmozdulások is figyelmeztetés nélkül maradtak…

Nem volt már választásunk, mint stabil védekezésre helyezni a hangsúlyt, ámde így sem adtuk fel a gyÅ‘zelembe vetett hitünket. LehetÅ‘ségeinkhez mérten igyekeztünk továbbra is támadni, az emberfór viszont nem tette lehetÅ‘vé, hogy a kiállítás elÅ‘tti dominanciánkat reprodukálni tudjuk. Szerencsére védekezésünk betonbiztosnak bizonyult, a túloldalon pedig majdnem mi szolgáltattuk a slusszpoént: egy utolsó utáni pillanatokban történt felívelést követÅ‘en Nyul bólintott kapura, ám Ivancsics ismételten óriási pózt bemutatva tornászta fölé a játékszert. Hiába a küzdés mindkét oldalon, ezúttal gól nélküli döntetlennel kellett beérniük a csapatoknak.

A kiállítás sorsdöntÅ‘nek bizonyult a játék képét tekintve, viszont az iksz ellenére is jár a gratuláció a srácoknak, ugyanis mindenki megalkuvást nem tűrÅ‘en tette a dolgát a 90 perc során.

Balassagyarmati VSE — Iváncsa KSE 0:0
Gsz.: -

Hajrá Iváncsa!