Fülledt idÅ‘ közepette rendezték a találkozót HódmezÅ‘vásárhelyen. Mindez, valamint a hosszabb utazás hazására is a fásultság jelei érezhetÅ‘ek voltak a csapaton, ugyanis sok technikai és taktikai hiba jellemezte a játékunkat.

Szerencsére az ellenfél sem fogott ki túl jó napot, inkább a biztonságot választották – Persze a mérkÅ‘zés elÅ‘rehaladtával egyre kellemetlenebb pillanatokat tudtak okozni. Szerencsénkre, valamint Cseszenki higgadtságának is köszönhetÅ‘en megszereztük a vezetést még az elsÅ‘ félidÅ‘ben: Fehér Imre ugratta ki támadónkat, aki 1-az-1-ben nem hibázott, kialakítva a félidei eredményt.

A második félidÅ‘ hasonlóan indult: hibákkal tarkítva. Csapatunk hamar megragadta a következÅ‘ esélyét: az 53. percben Suszter lÅ‘tt közvetlen közelrÅ‘l a hálóba.

Kétgólos elÅ‘ny tudatában sem sikerült annyira stabilizálni a játékunkat, esélyt adva ezzel a lelkes hazaiaknak. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy Nyul Krisztiánt a 70. percben két sárga lappal leküldték a pályáról – Emberhátrányba kerültünk.

Talán a legjobbkor szóltak közbe az égiek, hiszen alig az ominózus eset után villámlás miatt kényszerszünetet kellett tartani. A nagyjából 10 perces ’leállást’ inkább a hazai csapat érezte meg, amely ugyan próbálkozott becsülettel, ám némiképp kizökkenve tért vissza a pályára. Ennek tükrében csupán szépítÅ‘ találatra futotta az erejükbÅ‘l.
A találkozó forgatókönyvéhez hozzátartozik még, hogy egyenlÅ‘ létszámban zárták a 90 percet a felek.